Már megint egy hete esik. Meleg trópusi eső áztatja a mindent. A szép vörös földbe fél lábszárig süllyedünk, de se baj, legalább nem fogunk leégni. Na, nem esik ám folyamatosan, néha eláll egy órára. És, hogy mi a lócicit csinálunk? Hát, íme!

Tegnap például arra vetemedtem, hogy elmentem az én szép urammal edzeni. Most persze izomlázam van, és a testem elfeledett vagy tán sosem tapasztalt alkatrészeivel ismerkedem.

Az edzőterem falait dzsungeles trópusi növényzettel helyettesítették, ami állatul néz ki, viszont óriásszúnyog hordáknak szolgál lakóhelyül.

Elképzelni sem tudom, hogy Ti, Izmosgyúrós Srácok –ez itt a megszólítás, ezért a nagybetű-, mit tudtok élvezni azon, hogy vasból összeeszkábált robotszerű izék tartozékait mozgatjátok ütemesen. Nem elég, hogy baromi uncsi és büdös, egy csomó enegriát elpazarékoltok. Ha az edzőtermekben felszabaduló energiát összeadnánk, az emberiség felét –mondjuk a szarházibb  felét- ki lehetne lőni a világűrbe, vagy egyéb nemes célokra fordítani. (pl. mentsük meg a bálnákat, vagy építsünk bicikli utat Budapestre)

Ki kell hangsúlyoznom, hogy Cheeco a legkisebb mértékben sem ért egyet a fenti kijelentéseimmel. Én egy szubjektív lány vagyok és jogom van a szubjektív hülyeségeim szubjektív megfogalmazásához.

Ami viszont szórakoztató volt az a Mon nevezetű 145 centis, Mon-csicsi szerű pultos leányka ,–vagy nem tom, hogy mi a szakszerű megfogalmazás az edzőtermekben, én kocsmákban szocializálódtam- lankadatlan rajongása. Szerintem szerelmes belénk! Bámul, követ és feszt telefonálgat. Folyton olyan gépekhez citált, amit csak akkor tudnék használni, ha mind a combomból, mind a lábszáramból kivetetnék 15 centit, hosszában.

Nos, mikor Csikk látta, hogy már szétuntam az agyam, szolidaritásból ő is abbahagyta, és elmentünk szaunázni. Azt imádtam! Jó kis gyógynövényes gőzkamra…nyami!

Volt ott egy thai nénike, akinek nagyon tetszett a szép fehér bőröm, - én kis naiv, azt hittem, már barna vagyok L- és állandóan jött simogatni, meg azt hajtogatta, hogy ’’schön Frau!’’, mivel németül beszélt, angolul nem. 

No és egy pár szó arról a kurva motorról. No, nem az otthoniról, mert azt szeretjük, hanem az itteniről, mert azt nem szeretjük.

Egy kék színű Honda 400-as, amit ha sikerülne végre eladni, akkor megvenném a repjegyemet haza. A gép pont olyan problémás, mint a csávó akitől van. (ld. a biznic, biznic című bejegyzésben)

A gond az, hogy

- nincsenek papírjai

- nincs sárhányója

- és ha megázik, nem indul

Szarság a köbön.

Kaptunk néhány tippet, hogy próbáljuk meg elsózni thai szervízes meg bérbeadós arcoknak, de amíg esik, addig sajna a gép mozdíthatatlan, a fentebb említett okok miatt.

Küldjétek a pozitív energiát, hogy a jövő hétig megoldódjon az ügy, mert kitelik az utcsó hónap, és vár ránk a ribancok fellegvára, Pattaya.

Már csináltam próbapakolást. A ruháim egy részét jótékony célra fogom fordítani, ugyanis a bőröndöm összement…

és a macska már megint a kanapén fetreng, kifejezett tiltásom ellenére.

Ezek vannak, meg az esőfelhők.

utóirat:

a motoreladás a hobbink, földrésztől függetlenül, szóval légyszi valaki vegye meg azt is, amelyiket otthon hagytuk!köszi!

http://www.hasznaltmotor.hu/hasznaltmotor/hasznaltmotorok/95644 /YAMAHA_YZF600R_THUNDERCAT_.html