Köszi a rengeteg karácsonyi üdvözletet, és nektek is minden jót kívánunk az ünnepekre. Elnézést a sűrű hallgatásért, de igen eseménydúsra sikerült ez az évvége. Gondolom, mindannyian megértitek, hogy most a legfontosabb dolgunk a lagzi megszervezése. A nagyján már szerencsére túl vagyunk. Most megosztom veletek a részleteket, milyen egy trópusi szigeten összehozni egy lakodalmat.

Azon izgultam a legjobban, hogy hol fogom megtalálni a tökéletes ruhát,- mert ugye az föl sem merült, hogy nem lesz tökéletes! Dec. 20-án megérkeztek Csikó szülei. Fölmentünk értük Bangkokba. Előzőleg begyűjtöttünk néhány infót, a bangkoki piacokról, hogy hol érdemes szétnézni. Anyuka hastáncos ruhákat akart vásárolni, hogy frissítse a kollekciót az otthoni üzletében, és felajánlotta, hogy megveszi nekem a ruhát, így bevetettük magunkat Bangkok legnagyobb piaci negyedébe. A Pratunám egy egész kerületnyi piac óriási plázákkal és az utca minden négyzetméterét elfoglaló, bóvlitól hemzsegő vásárstandokkal. Mint egy véget nem érő kínai piac. A különbség, hogy ezek nem mind kínaiak. Három napig szakadatlanul jártuk a bazárt, hogy vajon hol lapulhat a rucim, mígnem egy poros kis garázsüzlet utolsó előtti polcának legutolsó fakkjából előhúzta egy 30 kilós 40 éves csíkszemű csajszi. Első látásra szerelem volt! Na, nem az eladó nővel, hanem csak a ruhával. Nem írom le, hogy milyen, legyen meglepetés. Bagkoktól gyorsan be lehet sokalni, ezért szent Karácsony éjjelét egy éjszakai vonaton töltöttük, hogy mielőbb visszaérjünk a mi szép kis szigetünkre, és elrendezzük a még hiányzó láncszemeket. A helyet már kiválasztottuk, ez volt a legegyszerűbb. Nem tudsz olyan tengerpartot találni, amelyik szarul néz ki! Megosztottuk az elképzeléseinket az étterem tulajával, Tummal- aki úgy néz ki, mint a thai szandokán, leszámítva a szakállat, mert az nincs neki. Egy nagyon laza csávó, aszonta csináljátok gyerekek! Mondtuk, hogy főzünk pörköltet meg hozunk páleszt és a többi italfogyasztást az ő bárjából fogjuk igényelni. Mindenki a saját pénztárcájához mérten. Megörült neki, mert valószínűleg még sosem ivott nála egyszerre harminc ember. Így nem is kért bérleti díjat. Kitaláltuk, hogy szerzünk néhány üveg pezsgőt, amit betennénk a hűtőjébe és az áramot is használnánk, ezért kap egy ezrest. (az 6ezer huf) Azt mondta oké. Kaptunk kölcsön bográcsot is, de sajna kicsike, ezért megbeszéltük a frissen nyitott magyaréttermesekkel, hogy mi lenne, ha ők főznék a pörit, a jó nagy lábosaikban. Sima ügy, hétfő délután fél 5re kész lesz a pöri. Az esküvői tortát pedig gyümölcsös piskótával fogjuk helyettesíteni, mert én imádom, és nem kell hűtőben tárolni. Szeretem a praktikus dolgokat, főleg ha finomak. A zenekérdésen még dolgozunk. Köszönjük Juccnak a remek dalokat, és mindenkinek, aki küld zenét! (a mondat második fele felszólító módban íródott, várom az emilemre a szép szerelmes nótákat, és az észtveszejtő tánczenéket, lakodalmi felhanggal!) Az utolsó napra (azaz mára), már csak a virágok maradtak. Vettünk 5 db 3 kilós orchidea csokrot 500 batért (3 ezer huf!!) A nagy részét már fölfűztük, a többit hanyagul szétszórjuk a helyszínen. Majd azt is meglátjátok!! Az esküvői csokromat pedig most fogom megkötni magamnak fehér liliomból,- ami rohadt drága volt az orchideához képest, szála volt 100 bat, azaz 600 huf, de ennyi luxus nekem is jár J

A holnapi nap sűrű lesz, de ha minden jól megy, estére már férjes asszony leszek! Ne is tartsatok föl, megyek csokrot kötni, Api hozott bambuszt!

Sok puszi a pillanatnyilag még hajadon Emeskétől.

Ha bárki le akar beszélni, még holnap délután négyig- magyar idő szerint de. 10- megpróbálhatja. J

B.U.É.K!