Tudom, hogy sokaknak csípi a szemét, hogy mi a fészkes fenét csinálunk mi itt,- a nyilvánvaló dolgokon kívül. Ez a bejegyzés szóljon azokhoz, akik csupán az anyagi világban képesek bármiféle rációt találni. Ahogy a thaiok mondják: ma ní, money! Azaz, gyere ide pénz! Roppant viccesek, de valamiért mégsem tudok röhögni rajta…

Az én kis Csikóm, és a testvére már többször járt itt, hogy felderítsék a terepet, mit is kezdhet itt magával egy magunk fajta felvilágosult európai fiatal. Alapítottak egy céget, béreltek egy boltot és vásároltak néhány (pontosan 3db) Harley Davidson típusú motorbiciklit- tudom, tudom chopper… Az volt az 5let, hogy nyitunk egy motorkölcsönzőt, hiszen a legkézenfekvőbb közlekedési eszköz, és itt mindenki robogóval jár. Pénzünk nem volt túl sok, de arra gondoltunk, hogy a motorok értéke elegendő lesz az üzlet beindításához. Az első balfordulat az volt, hogy Bratyó, tragikus hirtelenséggel, 32 évesen elhunyt. A tragédiát kihasználva a kis sánta thai görény, aki segített megvenni a motorokat, kettőt azonnal le is húzott magának. Igazán nemes lélekre utal, amikor valaki más halálán kíván anyagilag nyerészkedni! Azóta persze kiderült, hogy a kis köcsög, a samui maffia oszlopos tagja, és a rendőrök sem szívesen mennek a közelébe. (visszatérő rendszerességgel lövik le a farangokat, akik pénzes balhéba keveredtek… kinek hiányzik ez a feszkó?) Mehettünk mi a turista rendőrségre, a királyhoz, de még a Bigbuddhához is, csak minek. Két moci ugrott a büdzséből, a harmadikat pedig biztonságos helyen tudtuk, Cheeco gyerekkori barátjánál, Long tesónál. Che már a repcsin nagy izgalomban volt, hogy vajon beindul-e még a kis drágája, hisz’ előzőleg saját kezűleg tuningolta, így nagyon a szívéhez nőtt a vasparipa. A fiúk már’csak ilyenek… Samuira érkezésünkkor első utunk Longhoz és a motorkához, illetve chopperhez vezetett. Nagy volt a viszontlátás öröme, ölelkezős, puszilkodós. Amíg én letusoltam, bekövetkezett a második balfordulat, miszerint Long testvér siralmas anyagi helyzetére hivatkozva, eladta az utolsó kapaszkodónkat is. Paffff!! (ez a pofáraesésünk hangja volt, írásban csak így tudom érzékeltetni, bár lehet még néhány ’f odaférne… ) Ezúton is köszönjük szépen Longi! Az Isten fizesse meg! Amint ez kiderült, sebesen elhagytuk a házat, hogy Csik le ne üsse a csávót. Bár szerintem igazán leüthette volna!!  Bukta még 2 milla, és egy régi barátságnak csúnya vége lett. Szóval gyakorlatilag itt állunk a világ túl felének a szélén, ingben, gatyában. Illetve a nélkül, mert rohadt meleg van. Szerencsére nem szokása egyikünknek sem pánikolni, mert, olyan még sohasem volt, hogy sehogy ne lett volna! Igyekeztünk tartani magunkat az eredeti tervhez, úgyhogy nézelődtünk tovább motorkölcsönző ügyben, és a következőket tapasztaltuk. A tavalyi szezon óta a robogók száma megduplázódott a szigeten, így a bérbeadási árak visszaestek a felére. Ezek szerint másoknak is eszébe jutott, hogy motorkölcsönzőt kell csinálni… Úgyhogy a pékség, gyúróterem, de még a fodrászüzlet előtt is kiadó robogók állnak. A turisták viszont, a cunami elvonultával, visszatértek a nyugati partra, Phuket, Krabi és környékére. Kiszámoltuk, hogy 10 motor sem lenne elég ahhoz, hogy eltartson minket, és ugye pénzünk sincs rá. A maradék párszázezer forintocskánkat pedig, elkezdtük szépen beosztani, hogy amíg ez kitart, addig sem kell hazamenni. Most pont itt tartunk. A beosztásnál. Elég nehezen megy. Forintban írom, így könnyebben értitek. A ház 48 ezer, a kaja meg a minden más kb. 50 ezer egy hónapra, kettőnknek. Lássuk be, ennyiből otthon nem lehet kijönni,- bár itt is ügyeskedni kell. Szóval, ha úgy tetszik, elrepültünk egy trópusi szigetre spórolni! Hehehe! Nekem bejön! Ezen kívül rendezünk egy kis költségvetésű esküvőt, mezítláb, a tengerparton, szerelemben, boldogságban. J Nem nagyon érünk rá keseregni az elveszett pénz miatt, és vannak új elképzeléseink is a jövőt illetően, tehát, akinek van befektetni való pénze, forintban legalább 8 számjegyű, az bátran lökjön egy emilt! Megbeszéljük a mocskos részleteket, és ezt nyugodtan vehetitek fenyegetésnek!