Óriás felhőkarcolók váltották egymást kicsi, zsúfolt, fémlemezből, vagy deszkákból eszkábált kalyibákkal. Néhol kisebb- nagyobb pálmafa csoportosulás és rizsföld, majd szűk utcák, ahol tömérdek robogós cirkált a tömött, benzingőzt okádó, többségében veterán autó között. Nézni is életveszélyes volt! A kocsiban, biztonságban éreztem magam, de mivel megérkeztünk, ki kellett szállnom.

Semmihez sem hasonlítható szagok és iszonyat meleg fogadott, meg rengeteg ember, akinek azonnal volt valami mondani, vagy vigyorogni valója, amint meglátott minket. Ketten együtt 60 kilót cipeltünk különböző testrészeinkre aggatva, azt sem tudtuk merre állunk arccal, és patakokban folyt rólunk a víz. Valóban mókás látvány lehettünk! J Járdák nem nagyon vannak, és ha mégis, akkor szinte használhatatlanok- egy gurulós bőrönd szempontjából meg főleg! Nagyon szűkek, és tele vannak pakolva minden szarral, amiknek nagyrészük eladó, vagy legalábbis ehető (szerintük). Gyerekek azok a szagok! Nem tudjátok elképzelni! A szmog csak egy dolog. Teljesen indokolt az orvosi maszk használata! Minden negyedik méteren sütnek valami teljesen felismerhetetlen, feltételezem állatot, és az égett zsíros szag furcsa fűszerekkel keveredve fordítja ki a kedves turista gyomrát. Majd a következő sarkon füstölő illata száll ki egy monumentális, aranyozott épületből, aminek a tövében rühös kutyák bandáznak, és kakasok csépelik egymást, oltári lármával. Elég összetett dolog ez a távol- kelet! Minden jó ízlésű európai seggel fordulna ki az utca pocsolyás mocskából, miközben az ÁNTSZ csoportos öngyilkosságot követ el, sírva. Azt hiszitek Budapest koszos? Gyertek el Bangkokba!

Szóval kb. 20 percet bolyongtunk, zilálva a melegtől, a bőröndöktől, és a fáradságtól,- mert hát lássuk be, a repülőn alvás kevéssé volt pihentető. Mikor már végleg tele lett a tökünk, megkérdeztük az első szembejövő európait, hogy szerinte hol van erre egy hosztel? Néhány percen belül már egy recepciónál álltunk, ahol apró japán lánykák csoportosultak a csomagjaikkal, a teraszon meg hedonista kinézetű szőke, nap szívta srácok bámulták a thai tv-t. Egy éjszaka 400 bat, azaz 2400 huf, ugyanis a bat hatszor jobb a forintnál. Ehh! A szobában francia ágy van, és persze az elmaradhatatlan légkondi! Van is róla egy rövid videónk, ha megtaláljuk, azt is megnézhetitek! J

Egy 40 kilós 150 centis thai kiscsávó küzdötte fel a kurvanagy táskámat a második emeletre, egy meredek lépcsősoron. Komolyan izgultam, hogy ne már az én csomagom alatt lelje halálát, mert sosem bocsátanám meg magamnak, de sikeresen túlélte, és a táska is. Csak tusolni és aludni vágytunk! Az ágy szerencsére jó nagy volt, ám ez nem mondható el a tusolóról, ami ráadásul szó szerint, a wc volt. Kicsempézet 1 szer másfeles kabin, aminek a nagy részét elfoglalta a wc csésze,- ami elég ritka tartozéka a mosdóknak, itt thaiországban- de egy zuhanykar még röhögve elfért mellette, a falba csavarozva. Mindegy is. Lefürödtünk, jót aludtunk. Egy pár óra múlva arra ébredtünk, hogy farkaséhség kínoz. Te jó ég! Mit lehet itt enni?

Még magamhoz sem tértem igazán (ami még egy ideig így lesz, bájdövéj), Csikóm már egy tányér kajával állt elő. Azt mondta, hogy az utcán vette. Nem akartam többet tudni róla. Mindent felismertem, ami benne volt. Rizs meg zöldségek. Finom volt, pedig nem is szeretem a rizst, de ugye éhes embernek…

Gondoltuk megkukkantjuk milyen Bangok báj nájt, de ezt csak a következő bejegyzésből tudjátok meg, mert szemét vagyok. hehehe