Ma van a szülinapom. Mindenkinek köszi, aki gondol rám! Tavaly ilyenkor az Arany 19-ben grilleztünk a kertben. Akkor arra gondoltam, hogy sosem volt még ilyen jó idő jan.14-én. Most is erre gondolok, 40 fok van árnyékban, és fő a gulyás. A szülinapok elengedhetetlen kelléke a meglepetés. Ma egy jóreggelt csokor, tegnapelőtt pedig egy sokkal lendületesebb ajándék várt az ébredéskor.

A reggeli kávéval az ágyba érkezett a hír 8-kor, hogy öltözzek, mert megyünk a dzsungelbe drótkötélen csúszkálni! Igen, a már tárgyalt Canooppy-ról van szó. Jól írom Petya?

 Így pikk-pakk kiugráltam az ágyból, és már húztam is a hosszú farmert, zárt cipőt. Elugrottunk az edzőterembe a többiekért, mert csoportos szervezés volt, 1700 bat helyett egy ezresért. Mi motorral mentünk, a csapat dzsippel jött. Persze sokkal hamarabb odaértünk, és a srácok valahogy nem akartak jönni. Már azt hittük rossz helyen vagyunk, mert van ilyen csúszkálós cuccból 3 is a szigeten. Aztán persze kiderült, hogy ők tévedtek el. Mekkora csapás ez egy németnek, és volt belőlük több is a fedélzeten! Kb. 3negyed órát vártunk rájuk, miután megreggeliztünk, addig is egy ketrecbe zárt majommal beszélgettünk, valamint tanulmányoztuk, hogy mekkorát szarik egy elefánt.

A projekt úgy kezdődött, hogy Csik fejére fölszereltünk egy kamerát. A következő lépés az volt, hogy szétszakítottam a fényképező derékra csatolható tokján a cipzárt, így azt nem mertem magammal vinni, mivel nincs pénz másikra. Hoztam a formám. Aztán kaptunk vizet, és felszerelték ránk a hámot, vagy mit. Mindenféle övek meg karabinerek lógtak rajtunk derék tájt, majd felraktuk a mókás kék sisakot, ami max. egy csigát tudna megvédeni becsapódáskor. Próba csúsztunk három méteren, megmutatták, hogy kell lassítani, oszt uzsgyi! Három manki (így hívjuk a bennszülötteket, főleg azokat, akik fára másznak) jött, mászott és csatolt folyamatosan. Ha megnézitek a fotókat, láthatjátok majd, hogy a fákra voltak felépítve kis színes fa állványok, létrával. Azokon kapaszkodtunk egy- egy csúszás után följebb, és följebb. Eszméletlen érzés volt, Tarzannak képzeltem magam, és úgy sikítottam, mint Csita.

Sajnos sokkal hamarabb vége szakadt, mint ahogy azt mi elképzeltük. Pont mire belejöttünk volna, és vártuk, hogy menjünk feljebb a hegyen, közölték, hogy hat vonal volt megbeszélve, és az megvolt, valamint fizessünk még kétszázat, mert 10 emberről volt szó, és mi csak heten vagyunk. Na, ez a thai style! A csalatkozás ellenére kurvára élveztük!!!! Jó buli lenne csinálni egy hasonló pályát, kicsit merészebb elgondolásokkal, és gondoskodóbb odafigyeléssel. Ha valakinek van rá pénze szóljon! Megnézzük, hogy a szomszédos szigeten van e már ilyen!? Hehehe!! Aztán akkor mehet a csúszkálás orrba-, szájba!

A sziget túl felén voltunk éppen, és hazafelé még útba ejtettünk egy kertet, ami tele volt pillangókkal, batörfláj garden a neve J Több, mint 200 nm2 trópusi kert, az összes őshonos pillangóval, plusz ilyen extrákkal, hogy káposztalepke, rovar gyűjtemény és méhkaptárok. Csináltunk néhány trükkös fotót, az a címük, hogy hány lepkét látsz a képen. Hehehehe!!!

Simán rád szállnak, ha türelmes vagy! Olyan szépek!!

Mikor kilepkéztük magunkat, már baromi éhesek voltunk, és megálltunk egy tengerparti reszortban kajálni. Drága volt, és ahhoz képest nem túl jó, de tűzoltásnak elegendő. Aztán lesétáltunk a partra mártózni egyet a térdig érő vízben. Tiszta Balaton! Kivéve, hogy egy pálma árnyékában hűsöltünk, és a víz csípte a szemünket.

Ezek után lelazulva, bukó nélkül hazamotoroztunk, és nekiálltunk főzni. Kiderült, hogy egy lepke követett minket, és úgy döntött, bepecózik hozzánk. Első dolga volt rárepülni az üres sörös üvegekre. Biztos vonzódik, a hippi életvitelhez, különben mi a francért jött volna ide?? Api remekül összebarátkozott vele, de ma lelépett a kis hálátlan. Nem mondta, vissza jön-e még. 

És, hogy szómat össze ne keverjem, fő a gulyás, és kiszaggattuk a kurva csipetkét, is- hogy törnék kerékbe, aki kitalálta! Megyünk kocsmába mulatni, mert nem csak nekem van ma szülinapom, hanem egy Szutyi nevű svájci figurának is… Együtt örülünk.

Szóval visszük a maradék páleszt, meg a jó zsíros, magyar kaját, de Peni haníí, a tulaj csajszi összerak néhány zöldséget falevéllel, és így lesz thai kaja is. Most lépek is és rendbe hozom a toalettem. Hamarosan megtudjátok, hogy mit tervezünk Api szülinapjára, ami szintén mindjárt itt van. Vízöntő a lelkem!

Na cuppantás!