Nem köll aggódni, egészben hazatértünk, csak kellett két nap, hogy kipihenjük a 2008-as év első Full Moon-ját,- amiről most már tudom, hogy két L-lel írják. És igen. Tudok még mást is! Magyar nyelvű, fényképes beszámoló következik, egy igazi trópusi hippi hepeningről.

Az úgy kezdődött, hogy fogtunk egy hajót du. 2-kor, ami 150 batkáért át vitt minket a szomszédos szigetre, Ko Phanga-ra. A sziget legnagyobb vonzereje, hogy teliholdkor egy öbölnyi partszakaszt ellepnek a neonfestékben úszó, homokozó vödörből vedelő, mindenféle nemzetiségű partiarcok, ezért itt egész évben szezon van. Az alapvető különbség a két sziget között, hogy Ko Phanga tele van fiatalokkal, meg természetvédelmi területekkel, Ko Samui-n pedig inkább a nyugdíjasok bandáznak, és a diónyi előrelátó képességgel rendelkező thai lakosság az összes igyekezetével azon van, hogy az utolsó pálmát is kivágja, és mindenféle komplexumokat építsen fel, a gyors meggazdagodás reményében. Agyalunk is rajta, hogy mi módon bútorozhatnánk át Ko Phanga-ra….

Szóval verőfényes délután érkeztünk a szigetre, és első dolgunk volt megkeresni azt a magyar üzletembert, aki remélhetőleg hozzásegít minket egy kis dolgozni valóhoz. Semmit nem akarok elkiabálni, részleteket majd akkor közlök, ha tuti a buli! Elképesztő kilátás mellett elköltöttünk egy könnyű thai vacsorát, és míg az uram a biznicről beszélgetett, az én gondolataim már az esti buli körül forogtak.

Mikor már csak a Hold világított az égen, megindultuk egy kedves barátunkhoz, aki nem rég költözött vissza Ko Phanga-ra. Párás, pálmás szerpentineken tekeregve meg is találtuk a házát. A Görög már várt minket egy csapatnyi emberrel. Legalább 15 magyar tobzódott a teraszon, házban és kertben. Zsuzsik és Tamások alapoztak szesszel és mindenféle trükkös cigarettákkal, hogy felkészülten érkezzenek a nagy esemény helyszínére.

Gyorsan csatlakoztunk hozzájuk, és mikor a készletek lemerülőben voltak, elindult a csapat. Mondanom sem kell, hogy mi mentünk legelöl, hisz mégis csak az én szép férjem szülinapi bulija volt! Az est folyamán többször megköszöntük a 10 ezer vendégnek, hogy jelenlétükkel emelték az est fényét, és Api nagyon örült, hogy ilyen sok ember eljött a szülinapi bulijára. J

A parttól kissé távolabb leraktuk a bringáinkat, abban a reményben, hogy meg is fogjuk találni őket, és vonult a brigád. Azt játszottuk, hogy a Görög az idegenvezető, és hangosan kiabált, hogy ’a neckermanosok utánam jöjjenek!’, és pici ecsettel kenegetett mindenkit, hogy meg legyünk jelölve, ha netán el akarnánk veszni. Én már ezen a ponton könnyeztem a röhögéstől, és izgatottan vágtam át magam a tömegen, hogy mielőbb meglássam végre a partot! Az utcák egyre szűkültek, a tömeg egyre dagadt és hömpölygött. Mire elfogyott a betonút, már az én kezemben is volt egy vödörnyi pia.

Ahogy majd a fotókon is látni fogjátok, kis helyes homokozó vödrökben árulták a szeszt, sok szívószállal és jéggel. Mindenki kikeverhette magának a kedvére való nedűt. A vodkás-redbullos-viszkis-colás-gines szarok közül lehetett válogatni, s mi válogattunk is lelkesen. A pia árak 180 és 380 batka között mozogtak, a választott ital minőségétől függően. A viszki ótvar szar volt, senkinek nem ajánlom. A körömlakklemosó egy kis hígítóval finomabb, mint a thai viszki.

Egy egész öböl állt rendelkezésünkre a kulturált szórakozáshoz. Kb 2 km hófer homokos tengerpartot képzelj el, 50 méterenként más-más zenével. Az öböl egyik vége, ahol már sziklák meredeztek, egy satnya kötéllel el volt kerítve. Csak az nem ment oda, aki nem akart. Itt zajlottak a kábítószeres és szexuális aktusok. A köcsög rendőrök, - mert volt belőlük is bőven- zseblámpával igyekeztek tetten érni a kijelölt útról letért báránykákat.

Az öböl másik vége, egy a sziklára épült szórakozóhellyel zárult, ahonnan rá lehetett látni az egész partszakaszra. Amint ideértünk, meleg trópusi eső söpört végig a parton. Imádtam!! Fülig érő szájjal ugráltunk az esőben, olyan fasza rock zenére, mint a Rage Against The Machine. Tankcsapda nem volt. Megint szétpogóztuk az agyunkat!

A kilátást próbáltuk lefotózni nektek, nem sok sikerrel… Herendi Dani! Itt a helyed barátom! Világ fotográfusai egyesüljetek! A téma a parton hever.

A zenei repertoárhoz tartozott még a trance, a hip hop, a reggae, a szeletelős zenék, valamint, mindenféle pszichedelikus őrület. Szerencsére a thai pop zene elmaradt, mint ahogy a thaiokat is inkább csak a pult mögött lehetett látni, valami haszonszerzés reményében.

 Most nem kezdem el felsorolni a világ országait, de biztosra veszem, hogy szinte minden nemzet képviseltette magát, és mindenkinek az első kérdése volt, hogy ’verárjúfrom?’. Nem kötöttünk életre szóló barátságokat, de aki az orrom elé tolta a vödrét, azzal mind volt ’csirsz’ meg ’egessegedre’ meg ’hevönájszparti!’. Api belekóstolt valami gombakoktélba is, de nem látott hableányokat.

A jelenlévők 90%-a szabad szemmel jól láthatóan, valamely partidrog hatása alatt állt. Mi a maradék 10%-ba tartoztunk, így az első napsugarak nem okoztak maradandó agykárosodást. Reggel hatkor, míg egymásba feledkezve táncoltunk, Bob Marley próféciáinak dallamára, valami rohadt köcsög lenyúlta a táskánkat a lábunk mellől. Veszteséglistára került két drága és kedvenc napszemüveg, egy-két rongyom, meg a neszeszerem. A papucsomat megtaláltuk elhajítva, így nem kellett mezítláb hazamennem. Törjön el kezed-lábad te tolvajköcsög!!! Találtunk sok kifosztott pénztárcát a homokban, míg a táskánk után kutattunk. A pénzünket mi költöttük el, és a fényképezőnk is megmaradt. Viszonylag kis veszteséggel megúsztuk.

Mikor már égetett a nap, elindultunk kajálni. Le is ültünk egy utcasarokra röhögni a szétesett arcokon, meg betermeltünk valami borzalmas szendvicset. Aztán kimentünk a kikötőbe, megnézni mikor megy az első hajó. Volt még egy csomó időnk 9.30-ig, ezért nekivágtunk a szerpentineknek, de bár ne tettük volna. Hallottuk többször is, hogy Full Moon után mindig meghal valaki a szerpentineken. A saját szemünkkel is meggyőződhettünk róla.

Sikerült végignézni, amint két srácot kiskanállal kaparnak össze az egyik durva kanyarban. Robogó a sziklának csapódva, körülötte véres emberek. Ezt a látványt szívesen kihagytam volna.

Enivéj! Mi szerencsésen elértük a hajónkat és de. 11-kor már a saját ágyunkban fetrengtünk, zúgó fejjel. Fergeteges buli volt, és külön büszkék vagyunk rá, hogy reggelig képben voltunk, leszámítva a táska ellopós incidenst. Megyünk máskor is!! Ki tart velünk? J