Az álszerénység nem az én műfajom, szóval nyugodtan irigykedhettek, mert egy trópusi szigeten élni nagyon jó dolog. Nem véletlen hívják Samuit a kókuszpálmák szigetének. Ahol még nem vágták ki őket, ott óriási pálmaerdők vannak. A szomszédasszonyunk azt mondta, ezek a fák simán 100-120 évig is élnek. Életemben nem láttam még ennyi pálmát! (vajon miért?eh) Ahogy F.P barátom mondaná ’itthon olyan kicsik a pálmafák, hogy nem is látni őket’.

Na, nézzünk egy kis thai történelmet, kik élnek ezen a szigeten! Mivel a thai király volt olyan jó fej, hogy kiosztotta az ország földjeit a népnek, ezért mindenki szereti, és nagy tisztelettel beszél róla. (tegnap volt a szülinapja, a thaiok szétpetárdázták az agyukat, …meg az enyémet is!) Egy részeg farang egyszer bajuszt rajzolt az egyik királyi emlékműre, és 7 évre lecsukták felségsértésért. Nem tréfadolog! Külön szókészletük van, amit csak akkor használnak, amikor a királyi családról beszélnek! Ilyen mértékű tisztelettel soha nem találkoztam a mi drága, dekadens erkölcsű Európánkban. (Tegnap megismerkedtem egy brittel, és megkérdeztem, hogy náluk is hasonló tisztelet övezi-e a királyi családot. Kiröhögött, és közölte, hogy a királynő bekaphatja!) Szóval a király a jól termő északi földeket oda ajándékozta a rendes, szorgalmas parasztembereknek, és a terméketlen, homokos, tengerparti területeket a kevésbé rendes, és szorgalmas úgynevezett vízicigányok kapták meg. Ám a világ kegyetlen hely, hiába van jófej királyod! Mikor a farangok rájöttek, hogy milyen fasza hely ez a Thaiföld, csapatostul érkeztek ide, és nem a hűvös északra mentek kapálni, hanem a pálmafás szigetekre napozni. Szóval az értéktelennek hitt tengerparti területek hirtelen óriási kincsé váltak, és a nem túl szorgalmas, de nem is igazán tisztességes vízicigányok egy csapásra baromira meggazdagodtak. A hirtelen jött sok pénz a világ minden táján elveszi az ember eszét, akár buddhista vagy, akár nem. Vérszemet kaptak, és mára a legtöbb bennszülött – a szigeteken és a tengerparti területeken- csak azzal foglalatoskodik, hogyan tudna még több pénzt kiemelni az idelátogató farangok zsebéből. Nyíltan megmondják, hogy két lábon járó ATM-nek nézik az összes külföldit. A másik társadalmilag normálisnak tartott dolog, hogy tuti minden többe kerül neked, mint egy thainak. Nem ritka, hogy kétszer annyi batkát elkérnek a farangtól, mint a thaitól. Mikor meséltük a házinéninknek, hogy ha ő eljönne Mo.-ra neki ugyan annyiért adnának mindent, mint nekünk, nem hitte el. Aztán röhögött, és megkérdezte, hogy akkor miből élünk!? Jó kérdés mi??!! Ezen elgondolkoztam, és rohadtul nem tetszett a válasz, ami a következőképpen hangzott volna. Tudod Uan, nálunk a kormány a saját népét sanyargatja. Nem kiosztja a földet, hanem még azt is elveszi, amiért kő keményen megdolgoztál, és a külföldi multiknak adja seggnyalási ajándékként. Bele sem érdemes gondolni, hogy mi lenne most ezzel az országgal, ha annak idején államalapítószentistvánunk nem mészárolja le a saját családját, nem írtja ki az ősi vallásunkat, és még mindig az Árpád házi királyok leszármazottjai uralkodnának a véres szájjal marakodó gyurcsányok és orbánok helyett. A fél világ bálványimádó, míg egy másik fél világnak meg kellett halnia, ugyan ezért. Boldog augusztus 20.-át! Ehh! Mindent összevetve, még mindig kevesebb pénzből ki lehet jönni itt, mint otthon. Ez igazán szomorú dolog ránk (magyarokra) nézve, főleg, hogy otthon tényleg nincs egy nyomorult pálmafa, de még tengerpart sem. Egy csöpp sem. Ko Samui a maga 247 km2 –ével Thaiföld harmadik legnagyobb szigete. Városi viszonylatban, egy rohadt nagy falu. A vízicigányok sorban vágják ki a pálmákat, hogy házakat meg reszortokat építsenek a farangnak, amiből aztán jó sok pénzük lesz. Abszolúte működik a dolog. Lassan már egy gombostűt sem tudsz leejteni Samuin. Németből rengeteg van. Engem is mindig annak néznek, és olyankor fennhangon elkezdek káromkodni ékes anyanyelvemen, hogy egyértelművé váljék, NEM VAGYOK NÉMET. Punktum. Az utak – amiből nincs túl sok- életveszélyesen rosszminőségűek, és az állandó építkezések miatt televannak kamionokkal, betonkeverőkkel és mindenféle baszottnagy szarokkal. A thai kressz elsőszámú szabálya, hogy a nagyobb járműnek van elsőbbsége. Néha halálfélelmem van a robogón, de hívjuk inkább életközeli élménynek. Általában Che vezet, és szerencsére neki rengeteg tapasztalata van motorozásból, így eddig megúsztuk borulás nélkül. – Itt be kell szúrnom egy rövidke passzust! Samuin töltött első héten sikerült egy aprócska közlekedési balesetet okoznom. Che éppen a szervizbe csorgott a defektes mocikával, én meg sétáltam, hogy ne zaklassuk föl még jobban nyomorult kis robogónkat. Szóval amint sétálgatok, észreveszem, hogy két kisfiúcska (olyan 10-13 éves formák), majd leesik a robogóról, úgy bámul. Én persze kedvesen visszamosolyogtam és bájosan integettem. Nos, ebben a pillanatban a srácok előtt haladó pick-up megállt, és a két kiscsávó úgy nekiment az autónak, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Szerencsére senki nem sérült meg, így bűntudat nélkül hülyére röhöghettem magam! Azt hittem ilyen csak a filmekben, meg a reklámokban történik! Hehehehehe!- passzus vége. J

 A tengerpart végig lélegzetelállítóan gyönyörű, a vízeséseknél pedig mindig azt képzelem, hogy én vagyok Dévidetemboró. Ha nem élnének itt emberek, tényleg olyan lenne, mint maga a paradicsom. Úgy nézem, ebben a bejegyzésben elég sok lett a lenne meg a volna. J Ha a nagyanyámnak áramszedője lett volna, ő lett volna a villamos.

Álmodozó típus vagyok. Ezt dobta a gép. A következő epizódból kiderül, hogy mi a szent szarért jöttünk éppen ide, és milyen terveket dédelgettünk. (a mondat végén használt múlt idő, már előre sejtet valamit…) Everything change!

Maradjatok velünk, bla-bla-bla…!