Az eredeti elképzelésünk a megélhetésről az volt, hogy a Samuin ránk váró kis üzletben, nyitunk egy robogó kölcsönzőt. Ehhez robogókra lesz szükség, és mivel Pattaya lényegesen olcsóbb, mint Samui, gondoltuk begyűjtünk egy párat! Szám szerint kettőt.

Először egy magyar srác mociját akartuk megvenni. Szép történet! Emberünket hívjuk Táskásnak, mert nem akarok semmiféle személyiségi jogokat megsérteni, hisz’ én egy udvarias lány vagyok. Szóval azért Táskás, mert mióta betörtek hozzá,- városi legenda szerint magyarok- mindig mindenét magával hurcolja. Pl. a fémdetektort, az éjjellátó szemüveget, a polaroid fényképezőt, vagy akár a GPS-t. A szekrénye aljában rejteget még olyan dolgokat, hogy körömfestő gép! Hihetetlen a csávó! Van egy kis dundi, thai csaja, azon is mindig nagy táskák lógnak. Így vannak ők kettecskén. Táskás állítólag fénykorában pornózott. Ez volt az első dolog, amit megtudtam róla.  A második, hogy szerepel egy újságcikkben, amit mindig magánál hord, és az áll benne, hogy lefoglaltak nála nagy mennyiségű Viagrát. Amiről pontosan nem lehet tudni, hogy miért baj, hiszen itt besétálsz a gyógyszertárba, és annyit veszel, amennyit nem szégyellsz! No, mindegy is, a gond ott volt, hogy valami haszonleső zsaru benyelte az útlevelét, és csak sok százezer bathért akarja visszaadni. Ami azért gáz, mert így emberünk nem tudja legálisan eladni a motorját, mivel nincs sok százezer bathja. Próbáltunk lendíteni valamit az ügyön, így karon fogtuk az érintettet, és elmentünk a rendőrségre. Egy négyszintes fehérre meszelt épület a tengerparton, egy épülő giga pláza árnyékában. Nyomatják a légkondit ezerrel. Az előtérben buszokból, vagy repülőkből kiszedett üléseken várhatjuk, hogy a kijelzőn megjelenjen a számunk. Nagyon retró! Kicsit hátrébb, lengő ajtók, meg koszos hirdetőrácsok. Odamentünk egy asztalhoz, ahol úgy tűnt, azért van ott valaki, hogy segítsen. Táskás elővette a papírját, amire oda volt rajzolva a felügyelő neve. Fölkísért minket a harmadikra, egy szobába. A lépcsőházban öregasszonyszag. Ezt nem tudom, hogy csinálják!? Már több helyen megfigyeltem. Dohos, áporodott szag, szürke falak, barna ajtók, szűk terek. Mintha egy kriptában bújócskáznál! Dermesztő!

Három tag volt a szobában, az egyik intett, hogy menjünk oda.
Pici sárga csávó, sárga ingben, barna nadrágban ült egy lestrapált barna bőr székben és nagy aranyfoglalat lógott a nyakában, amiben valami kép volt. Bizarrul festett, de mégis volt benne valami Coloumbó-s, -vagy mittomén,h írják… Mókás angolsággal közölte, hogy akit keresünk, az szabadságon van, és csak a jövő héten dolgozik, de azért készségesen megadta a számát. Köszi! Nyilván nem lettünk vele beljebb… Másfelé kacsingattunk új robogóink reményében. Jött is a hír, hogy alkalmankénti robogóvásár van, valahol a vízisípálya után nem sokkal, jobbra. (ne röhögj!így tájékozódtunk) Azokat a robogókat árusítják ki, amikre nem tudták fizetni a hitelt, és a cég visszavette. Tehát mentünk mások nyomorán nyerészkedni, szerencsére sikerrel! Találtunk egy automatát - nekem-, ami zsír új volt, meg egy félautomatát az uramnak. Az is tök jó állapotban volt. Papírmunkával együtt 42 ezer bathért. Na, igen! A papírmunka! Addig nem hozhatjuk el a motorokat, amíg nincs róla papírunk, pecséttel meg aláírással, ahogy azt kell! Irány az imigrésön ofissz. A farangok közkedvelt találkahelye. Akinek van thai barátnője, azzal jön! Nem egyszerű feladvány! Sorszám, tépés, várás, papírkitöltés, várás, csengő, néni. Mondtuk szépen, hogy mi járatban vagyunk, és, hogy tú motobájk-ról lenne szó! A csöpp kis néni nagyon rosszallóan nézett ránk és olyan arcot vágott, mintha azt mondtuk volna, hogy lefotózzuk a lányát meztelenül, ingyen. L Közölte, hogy a kereskedőtől kell hoznom egy papírt. Elrobogóztunk hát a kereskedőhöz, 15 perc alatt. Ő visszaüzente az immigrésön offiszos hölgynek, aki szerinte most szórakozik, hogy márpedig onnan kell hozni egy papírt a kereskedőhöz, hogy az át tudja íratni a motorokat, vagyis robogókat. Vissza 15 perc. Valóban, jól mondom, - mondja a nénike-, de kell egy állandó lakcím, ami Pattayán van, mert a Samuin lévő cég túl messze van… ezt nem is értem! Nem tudja beírni a címet, mert túl messze van ?!/%?’§? és cím nélkül, itt nincs külföldinek vásárolgatás! ’ANYÁD!’ –csúszott ki Api száján, mire én bólogattam és a néni meg csak nézett. Csúnyán.  Irány a legközelebbi olcsó hotel, szobafoglalás egy napra, nyugtával, rajta nagy pecséttel, két aláírással, vissza. Azt mondta, ezt engedélyeztetnie kell a főnökével, és elrohant, majd pár perc múlva vissza az engedéllyel, és hogy MEKKORA szerencsénk van, és most ő MEKKORA szívességet tett nekünk, bizony ám! Meg is lepődtem, milyen gyorsan! és viszonylag egyszerűen megúsztuk! Visszacaplattunk a kereskedésbe. De, hogy is van azzal, aki korán örül? Megeszik a tyúkok? Vagy nem? Mindegy! A kis gonosz törpe nem adott csak egy motorra elegendő pecsétet, meg aláírást. Olyan hivatalosat. Háromnegyed 4 lévén, volt még 15 perc visszamenni hozzá! Nem bosszút állni, csak megszerezni, amire szükségünk van! Ott maradtam a mocikkal, Csiko meg visszarohant, a törpéhez. Nos, amíg vártam, fölfedeztem egy fondorlatos összeesküvést a dátumok, és a földrészek kapcsán, ugyanis az eladó fiú megmutatta a személyiét, és az volt beleírva, hogy 2524-ben született. Ezek után logikusan azt kérdeztem, hogy akkor mégis hány évesnek gondolod magad? Azt mondta 26. Hehe! Eszméletlen nem? Átrepültem 500 évet!! Vajon milyen lehetett Thaiföld 2007-ben?? J

De, hogy a motorkháás sztorit rövidre zárjam, Csikóm visszaért – szétzilált idegrendszerrel-, megkaptuk a bringákat és boldogság lett. J Szép új járgányainkkal tovamotoroztunk a tengerparton, a lemenő nap fényében, belassítva, nyálas zenére.

 THE END