Az elmúlt hetet Koh Phangan, a szomszédos szigeten töltöttük. A hely nevezetességéről már írtam nektek, a Hold változását megünneplendő Goa partik vonzzák ide a világ minden táján élő hippiket. Full Moon csak a jövő héten lesz, - irány csomagolni gyerekek- ám a leleményes ünnepelni vágyók a Half Moon-t, a Black Moon-t és a Síva Moon-t is nagy tiszteletben tartják egy szentimentális gondolat szellemében, vissza a természethez, valamint sex and drugs and rock and roll.

Elhúztam a mézes madzagot, és több szót nem is ejtek a parti életről, mert a szókészletem nem elegendő kifejezni a tömeges szeretet és boldogság érzetet, amivel egy ilyen helyen találkozik az ember. Ezen kívül se fotót, se videót nem tudtunk készíteni, a már ismert okból, és különben is mindenki járt már fesztiválon, vagy Goa partin. Aki nem, az magára vessen, és sürgősen pótolja az égbekiáltó lemaradást!

Inkább unalmas életünk apró részleteit osztom meg veletek, ugyanis változások előtt állunk. Fél éve, amikor megérkeztünk a bárgyú mosolyok országába, megismerkedtünk egy János nevezetű magyar üzletemberrel, aki itt él az egész családjával. Kínában vannak üzleti érdekeltségei, és munkát ajánlott az én szép Uramnak. Azért mentünk Koh Phanganra, hogy beszéljünk vele. Ha igaz, amit ígért, akkor a továbbiakban nem kell aggódjunk a megélhetés és a hogyan tovább miatt. Ha nem igaz, akkor sincs veszteni valónk, mert a pénzünk már elfogyott és még csak meg sem fogunk lepődni, hiszen a csávó magyar. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a gyerekkori barátokban sem lehet megbízni, mit is várhatunk egy idegentől… Pesszimizmusom ellenére kap egy esélyt a dolog, Cheeco szívesen eljárkál vele Kínába tárgyalni. Azt ígérte minden költséget áll, lesz havi fix és a sikeres üzletek után jár jutalék. Túl jól hangzik, de állunk elébe.

Egy dolgunk van, felköltözni Pattayára. Onnan könnyebb utazgatni, hiszen egy órára van Bangkok, míg innen egy napra. Hát hajrá! Irány a ribancok városa!

Ma még kifizetünk egy hónapot a szép kisházunkért, és beadjuk Dam-nak, hogy sajnos letiplizünk. Biztos nem fog örülni, de ez már maradjon az ő problémája. Vigyáztunk a házára, csináltunk kertet és vettünk rizsfőzőt meg gázrezsót, és ezeket mind itt hagyjuk neki. Még a bambusz ágyat is, amit Api a két kezével alkotott. Szóval egy szava sem lehet. A párbeszédet úgy képzeljétek el, mint egy pantomim játékot, ugyanis Dam pont olyan jól beszél angolul, mint magyarul. Mindig halálra röhögöm magam, mikor Che kommunikálni próbál vele. Kész cirkusz!

Attól függetlenül, hogy megvalósul-e a munkakapcsolat, én hazarepülök áprilisban. Nem szeretném elmulasztani az európai rügyfakadást, és a kiskutyámnak is megígértem, hogy mire jön a jó idő, már együtt szaladgálunk önfeledten a harmatos réteken, nárciszok közt. Az ő aprócska életéből fél év, az 3.5 emberi évnek számít. Nagy idő ez gazdi nélkül! Másrészről a családom, a barátaim és a befejezetlen egyetemi éveim is hazahúznak. Ezen kívül kiszórakoztam magam egy időre itt a trópusokon. Hangsúlyozom, hogy EGY IDŐRE! Hosszú távú terveink között szerepel, hogy megvessük a lábunkat itt, és ne okozzon problémát ötletszerűen repkedni Európa és Ázsia között. Ha a csávó kamuzott a melóról, Api is jön velem. Bárhogy is alakuljon egyik szemem sír, a másik a nevet, de hát erről szól az élet, és én szeretek élni.

Amennyiben valamelyiktek még gyorsan meglátogatna itt a szigeten, azonnal rongyoljon be egy utazási irodába jegyet szerezni!

Ezek vannak, meg a bárányfelhők.

Nagy ölelés, napsütés mindenkinek!