Már két hete férjes asszony vagyok, és nem találok benne semmi kivetnivalót. Most egy számotokra kevésbé izgalmas rész következik, a csendes, békés, unalmas hétköznapjainkról, és arról, hogyan sikerült beilleszkedni a kicsi sárga emberkék ferde világába. A ferde világot szó szerint értem, ugyanis képzeljétek el, hogy a hold itt nem jobbról bal töltekezik, hanem lentről felfelé! Amikor a legvékonyabb, úgy néz ki, mint egy szem. Azt mondják itt, hogy nyílik Síva szeme. Sőt! A Göncölszekér meg totál fordítva van,- minden kiesik belőle…hehe!

A január beköszöntével végleg lelépett a monszun utolsó kis penészvirága is. Novemberben egész hónapban folyamatosan esett, mindenünk penészes volt, és ki sem lehetett mozdulni itthonról. Dec.-ben már csak naponta esett, de még mindig nekifutásból kellett berúgni az ajtókat, mert úgy megszívták magukat vízzel, hogy kidagadtak a keretből. De mindez már a múlté, itt a főszezon, száz ágra süt a nap, illetve harap, és most már mi is úgy nézünk ki, mint egy tisztességes turista a trópusokon. A különböző trikók és fürdőruhák vonalai rajzoltak ránk barna, vörös és fehér csíkokat, valamint foltokat. A kedvencem Cheeco segge, ami sötétben világít! J Szóval a ragyogó időben eljártunk horgászni. Szárazföldről és vízről egyaránt. Rendkívül nyugalmas, meditatív foglalatosság. Szeretem. Fogtunk szép színes izéket, olyan volt, mintha egy akváriumban pecáztunk volna. Ricsi! Próbáltunk neked fogni önmagát felfújós szűzlányszemű tüskéshalat, de nem jött a kis mocsok. A pöttyös - tarajasra aszonta az Uram, hogy olyasmi, mint otthon a durbincs, az ezüst csíkos meg valami keszegszerű lény, és egy sügérnek álcázott kis fickó is horogra akadt, de természetesen visszadobáltuk őket. A mellettünk pecázó bennszülött meg űrlényeket fogott. Esküszöm, hogy sosem láttam hasonlót! Csápjai vannak, nagy kék szeme, és áttetsző az egész izé. Vannak fotóink, nyomatom hamarost. Mivel Csikkát elkapta a hév, nem elégedett meg a 15 centis kis cucokkal, nagyobb halra fájt a foga, így béreltünk egy kajakot, fölszerelkeztünk kagylóval, tintahallal és nekivágtunk a nyílt tengernek. Persze a szép nagy, biztonságosnak vélt öblöt nem hagytuk el. Én voltam a kormányos. Eleinte megtréfáltak a kis sunyi áramlatok…azt hittem milyen egyszerű tartani az irányt..he! Három órán át eveztem folyamatosan, másnapra rohadt izomlázam lett, de megérte. A nagy hal ugyan nem jött, de egy jó tenyérnyi ezüstszínű, fekete pöttyös, porszívószájú halacska bekérezkedett a kajakba. Úgy festett, mint egy félbetépett vitorla. Annyira megijedt szegény, hogy fél percig le sem esett neki, hogy vissza van engedve. Feküdt a víz színén, és nézett ránk bánatosan. Rászóltam, hogy mi a cöcc van? Mehetsz öcsém! Értett magyarul és egy tizedmásodperc alatt elhúzott. Ha lesz valami nagyobb fogásunk, feltétlen értesítelek benneteket! Most térjünk vissza a hétköznapok monotonitására. Valamelyik nap boldogan ébredtem, úgy 10 körül. Api már elment edzeni szokás szerint, én meg kiültem meditálni a teraszra. Igyekeztem nem gondolni semmire, csak létezni, de persze nem ment. Tele voltam pozitív gondolatokkal és mindig elkalandoztam, hogy de jó is minden, és ugyan mit is kívánhatnék még a sorstól, mikor lépéseket hallottam közeledni. A soron az utolsó házba, új lakó érkezett, és beszél angolul. Jött és mondta nekem, hogy vasmasín. Mondom nincsen. De ő add nekünk. Mivan? Azt hittem rosszul értem, de nem! A házban van egy mosógép, de neki is van, ezért a fölöslegeset idehoznák hozzánk. Remek! Ide meditáltam egy mosógépet! Csak így tovább! Valakinek valamit Srácok? J (’’van két rossz mosógépünk’’ igaz Mucc? hehe) Nos, a nap vége is hasonlóan szürreálisra sikerül, ugyanis a közvetlen szomszédtól,- akivel nagyon jóban vagyunk- kaptunk két élő rákot, hogy főzzük meg. Tenyérnyi jószágok ollókkal, pont olyanok, amilyeneket a nesönelen láttok, csak ezek össze vannak kötözve, és úgy pislognak. Piacon, teszkóban, mindenütt lehet kapni őket, élve. Mert amikor megdöglenek, már nem lehet fogyasztani őket. Véleményem szerint élve sem nagyon lehet fogyasztani. Semmit nem eszem meg, ami még él. U azt mondta, dobjuk őket forrásban lévő vízbe, de ha csak holnap csináljuk meg, akkor tegyük be a hűtőbe. Na de könyörgöm! Hát élnek!! Hogy rakjam be a hűtőbe, mikor néz?? Egy darabig mi is néztük őket a nagy alumínium lábosban a konyha közepén, és tanakodtunk, mi legyen velük. Be sem férnének a hűtőbe a sok kolbásztól, meg szalámitól, és különben is, mi van, ha beszarnak? Aztán megszületett a korszakalkotó missziós ötlet! Engedjük vissza őket a tengerbe! Fogtuk a manikűr ollót és a lábost, leugrottunk velük a legközelebbi tengerpartra és elvágtuk súlyos köteleiket, amely művelet igen bizonytalanul zajlott, hozzá nem értő kezekkel. De amikor a rákok rájöttek, hogy nem a levesbe mennek, hanem haza, olyan izgalom lett úrrá rajtuk, hogy majdnem katarzisba estem én is! A parton hesszelő thai kiscsávók meg csak néztek bután és nem értették, hogy a farang ezt most vajon miért csinálja. Mi sem értettük, de ez volt az egyetlen elfogadható út számunkra. Van róla videó. Majd megnézhetitek! Free crab! U természetesen halálra röhögte magát, mikor mondtuk, hogy mi lett a rákokkal. Másnap azért a kis kedvenc kajáldánkban megkértem Pongot, hogy hozzon nekem rákot. Hát még jó, hogy visszaengedtük! Az íze is meg a színe is olyan, mint egy döglött mocsáré. Pfuj! Nem eszünk rákot! Ráadásul páncélostul szolgálják fel. Ki kell szívni belőle a cuccot! Nem ajánlom! Ha valamilyen állatot megölök, az a hátsó szomszéd kakasai közül lesz! Kut, a csirkés fiú, aki taxizik és egy hét alatt felépít egy házat, begyűjtött vagy 6 kakast. Minden éjjel, minden nappal, minden órában kurvára kukorékolnak! Nem úgy, mint az otthoni rendes kakasok, hogy kél a nap oszt odakurjant egy kicsit, neeem! Folyamatosan tolják! Gondolkoztam már a csúzlin vagy a slagon, mert a fenyegetés nem használ. Ha kakaspörkölt lesz a menü megírom. Most pedig megyek fölveszem videóra, hogy Api hogyan thaiboxol. Puszi!

fotók:

http://indafoto.hu/thailand/pecas