énekelte a Kispálésaborz miközben az utlsó simításokat végeztem a 26 kg-s bőröndömön. Kicsit izgultam, hogy ne legyen gond a becsekekkolásnál, ugyanis a megengedett súly 20 kg és kézipoggyászom is kettő volt.
A Jomtien beach végéről indult a buszom Bangkokba 19.30-kor. Apikám nem jött velem a reptérre, mert nem tudott volna viszajutni csak reggel. A thai stílusnak megfelelően felrámoltuk a bőröndöket a robogóra, és elindultunk a buszhoz.
Egy jó félórán keresztül öleltük egymást szavak nélkül, meghatódva. Ekkor még egyikünk sem fogta föl igazán, hogy hamarosan fényévnyi távolságba leszünk egymástól. A pillanatban éltünk és semmi más dolgunk nem volt, csak élvezni egymás közelségét és a köztünk áramló csí-t.
A busz út gyosan eltelt, volt társaságom egy magyar srác személyében, aki egyhónapos tengerparti láblógatás után készült hazamenni, a barátai már várták a bangkoki reptéren.
Simán megérkeztünk, lecsekkoltuk a becsekkolás helyszínét és az S terminálál elváltak útjaink.
Volt még egy csomó időm, tébláboltam ide-oda. Lespanoltam szimpatikus norvégokkal és megkértem őket, hogy amíg becsekkolok legyen szívsek vaccsingolni a begidzsemet. Mondták hogy sör, no problem.
Beálltam a sorba, nagyon izgultam, hogy ne szívózzanak a súllyal, mert nem szívsen hajítottam volna ki 6 kilót a kukába. Kérdezte a néni, hogy ''hau meni begidzs?'', szemrebbenés nélkül azt hazudtam, hogy ''onli disz''. Rárakta a fecnit, és a kezembe nyomta a beszállókártyát. Örömömben gyorsan felhívtam Apit, elújságoltam hogy minden simán ment, duruzsoltunk még egy negyed órtát, aztán tébláboltam tovább.
11-kor átcsuszantam a fémdetekroros kapun aztán elfoglaltam a jó kis ablakmelletti helyem a repcsin.
A székszomszédom egy 23 éves arab forma fiúcska volt, Széf
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
che-mese 2008.04.05. 15:55:34
íme
A székszomszédom egy 23 éves arab forma fiúcska volt, Széf, aki mohamedán vallású, gazdag apukával, 4 testvérrel, nagy fekete szemekkel és mókás arab akcentussal rendelkezett. Jót dumáltunk, cuki volt. Mind a kettőnket sokkolt az éjszakai Bangkok látványa felülről. Egyszerűen nem látszott, hol van vége a városnak. Végtelen fénysorok az éjben. Lenyűgöző volt.
A székben sehogy sem fértem el, próbáltam aludni, nem nagyon ment. Néha rálógattam a fejem Széfre, de szemmel láthatóan nem zavarta. A kaja amit hoztak teljesen ehető volt, be is takarítottam az egészet, nagyon éhes volam. Még Széf zsemléjét is megettem. Neki nem kellet.
Jó sok órával később varázslatos fények szűrődtek be a kis kerek ablakon. Az Arab sivatag fölött jártunk, mikor a felhők felett az első napsugarak beragyogták a horizonot. Sosem látott színekkel, percenként váltózó földöntúli performance volt. Aztán egyre világosabb lett, és már a sivatag végtelen dűnéi is egészen jó kivehetőek voltak. Totál rátapadtam az ablakra.
Helyi idő szerint reggel 6-kor landoltunk Jordániában, ami szintén tiszta sivatag volt sehol egy fa vagy egy fűcsomó. Széfet nagyon mulattatta csodálatom az országa iránt. Számot és emilcímet cseréltünk, aztán ''szálemalajkum''!
Az Ammani reptér nagyon kicsi és elég lepukkant. A tiltó táblák ellenére mindenki ott bagózott, ahol éppen eszébe jutott.
Volt még nálam 500 bath, azt beváltottam 8 jordán dínárra, ami pont elég volt egy kicsi pizzára, egy mangólére meg egy orbitális nagy tejeskávéra. Jöttem-mentem, vergődtem, aludtam is egy órát a kemény karfás székek közé préselődve. Apikámat sajnos nem tudtam felhívni, mert a telefonom azt mondta, hogy ''no signal''.
Délelőtt 11-kor újra fémdetektor, és ablakmelletti hely következett. A szomszédom ismét egy arab volt, de ő már bácsi volt, dán feleséggel és 5 gyerekkel. Vele is beszélgettem egy kicsit, megcsodáltam a koránt amit szorongatott, aztán megint rátapadtam az ablakra. Alattunk a sivatag, körülöttünk bárányfelhők. Pikk-pakk átrepültünk Izrael fölött, aztán jött a mediterrán tenger. Az utolsó amit láttam Ciprus volt, aztán összefüggő felhőtenger borított mindent. Olyan volt, mintha egy kurva nagy tányér jól felvert tejszínhabban repkednénk.
Közpéeurópai idő szerint délután fél 3 körül, kis késéssel landoltunk Ferihegyen. Vártam egy jó 20 percet a bőröndömra, aztá a barátaim nyakába borultam, halálosan megilletődve.
Kész fogadóbizottság várt rám egy csokor jáccinttal és egy tálca meggyes piskótával. Gyorsan újraéltem a BKV-s nagy magyar valóságot és közben befagyott a seggem. Petya kölcsönadta a kabátját, így nem fagytam halálra.
Bebumliztunk a Ferenciek terére, a csapat nagy része beült az Ibolya presszóba, Juccal pedig elvittük a szarjaimat Nórihoz. Letusoltam, és mentünk az Ibolyába.
Hosszú órákon át cserélődtek körülöttem a barátaim, miközben vedeltem a Soproni Ászokot.
Vannak még rögzüléseim, amiket el kell koptassak itthon. Például ha valakit föl lökök az utcán azt kell mondani, hogy boccs, és nem azt hogy sorry. A boltban jónapottal kell köszönni és nem szavatdikhával, valamint nem ezer bathos pannonfeltöltőt kell kérni, mert azt nem értik.
Jó hazajönni nagyon.
Apikám már is borzalmasa hiányzol!! Ha éppen nem beszél hozzám senki, akkor mindíg nálad járnak a gondolataim. Az ékszeres dobozt megtaláltam, és a nyakláncaidat ne keressed, mert még a Samuis pakolás alkalmával bekerültek a szuvenírek közé, és hazahoztam őket. Szóval minnél előbb haza kell jönnöd. Punktum.
Nagyon szeretlek Picikém! Ték ker!!!!! És írjál nekem levelet, meg a bejegyzéseket se hanyagold el! Nagy nagy ölelés, szerelés!
Anyika
Anyuci 2008.04.05. 16:07:11
emeske · http://thaikalandok.blog.hu 2008.04.06. 16:39:29
Köszönöm a tortát!!!! Nagyon szép!!! :) másnapos vagyok és hátborzongatóan hiányzol áááááááááááááááááááá!!!!!!!
ezenkivül tegnap éjel sikerült blokkolnom a simkártyám.....most nem igazán vagyok elérhető ennélfogva :( a megoldást még keresem.
hüJenő
Borika 2008.04.07. 08:38:11
ahapeti 2008.04.21. 12:27:18
véget ért hát a thai mese,
hazatért már eM. Emese.
...
pesten ujjong mind aki él,
újvilágban ő: Abigél.
...
:)